1978. MAGYAR HUSZÁROK

Katalógus szám: 3240 - 3245
Postai árusítás időtartama: 1978. február 15. - 1979. december 31.
Sorozat: 6 érték
Tervezte: Cziglényi Ádám
Leírás:
A sorozat bélyegein hagyományos magyar katona viseletek láthatók: Végvári vitéz, Kuruc lovas, Nádor huszártiszt, Sándor-huszár, Honvéd huszártrombitás.
 

A huszár szót legnagyobb királyunk, Hunyadi Mátyás mondta tollba 1481-ben apósának, a nápolyi királynak szóló levelében. Éspedig ilyen módon: "equites levis armaturae, quos hussarones appellamus!" vagyis "könnyű fegyverzetű lovasok, akiket huszároknak nevezünk" Ez azt jelenti, hogy a huszár szót a mi lovaskatonánkra vonatkoztatva legrégebbről ekkortól ismerjük írásban.

A magyar huszár fegyvernem a Mátyás király által 1481. március 11-én megörökített "huszár" szót véve alapul közel 500 évig állt fenn, hirdetve a magyar nép rendkívüli katonai képességeit szervezésben, hadművészetben és utolérhetetlen huszár hősi szellemében.

A sokféle és tarka huszáröltözet helyett 1767-ben négy fő színt állapítottak meg:

sötét- és világoskéket,

sötét- és világoszöldet (utóbbinak papagájzöld volt a hivatalos neve).  

A kék ezredeknél az egész egyenruha, tehát a dolmány, a mente és a nadrág egyszínű volt.

 A zöld ezredeknél ez csak a dolmányra és a mentére vonatkozott, a szűk magyar nadrág a világoszöld huszároknál skarlátpiros, a sötétzöldeknél karmazsinvörös lett.

Ugyanis magyar huszár sohasem hordott zöld nadrágot, mivel a zöld Mohamed próféta szent színe volt, ilyen volt a próféta zászlója és a Mekkát megjárt zarándokok turbánja, és ha „hitetlen gyaur" ezt a szent színt testének becstelenebbik filére húzta, a törökök azonnyomban felkoncolták.

A barokk és a rokokó korszak hatására alakult ki a díszítés, zsinórozás, aminek természetesen gyakorlati szerepe is volt, de egy adott ország hadserege az egyenruhájának gazdagságával demonstrálta saját erejét is.

A zsinórozásnak egyrészt rangjelző szerepe volt, másrészt a kardvágásoktól, a kard sújtásaitól védett, ezért nevezik ezeket sújtásnak.

Az öv a hasat, a lágy részeket védte, szorosan tekert gyapjúszálakból állt, a tisztekét fémszálakkal erősítették meg.

A tarsoly szerepe a nyeregtáska kialakulásáig volt fontos, miután ezeken a szűk ruhákon nem volt zseb, a hosszú, sokszor hetekig tartó menetelések idejére a személyes tárgyak tárolására szolgált.

A sabrakot, a piros színű nyeregtakarót, amibe belehímezték a nemzeti címert, valamint az ezred és a tiszti rangjelzést, valójában a nyeregre terítve használták egy felső heveder segítségével.

A legszebb és legdíszesebb huszárviseletnek a magyar nemesi testőrség egyenruháját tekintették: zöld dolmány, piros nadrág, mindkettő sűrű ezüst sújtással, sárga csizma, medvebőr süveg kócsagtollal, párducbőr kacagány és fehér körgallér. Ennek a testőrségnek a mintájára szerveztek huszár testőrséget más országokban is. A huszárok sűrűn zsinórozott vitézkötéses dolmánydivatját vették át a francia svalizsérok, Napóleon guide-csapata és az angol tüzérek.

A huszárezred kompániákra tagozódott, melyeknek parancsnoka a százados volt, parancsait egy trombitás közvetítette. Az ezrednél a trombitás feladatát az ezred üstdobosa látta el.

Az üstdob keleti eredetű hangszer: vörösrézből, néha ezüstből készült félgömb, melyet mindig párosan használtak. Az első nyeregkápától jobbra-balra függtek a ló két oldalán, és eltérően voltak hangolva. Az üstdob fémtestét kívül színes és díszes posztó- vagy damaszttakaró fedte, melyet üstdobzászlónak neveztek; ezeket a zászlókat az uralkodó, néha az ezredtulajdonos kezdőbetűje díszítette.

Az üstdobok az ezred féltve őrzött büszkeségei voltak, ugyanolyan tisztelet övezte azokat, mint a zászlót. Elvesztésük nemcsak nagy szégyent hozott a csapatra, hanem azt is jelentette, hogy az ezred üstdob nélkül maradt, mert az ellenség által elragadott hangszert, a zászlóhoz hasonlóan nem volt szabad pótolni, hacsak nem zsákmányoltak helyébe másikat.

Az üstdobos megbecsült őrmester volt, kivételes előjogokkal. Mivel mindkét kezét lefoglalta a dobok verése, lovát a kengyelekhez erősített kantárszárakkal irányította. A trombitásokhoz hasonlóan nem a többi huszár zsinóros ruháját hordta, hanem németes kalapot és kabátot, szablya helyett egyenes pallost. Azért különbözött a többiektől, hogy amikor roham után gyülekezőt vertek, a szétszóródott legénység az ő feltűnő és eltérő alakja köré csoportosulhasson.

Az üstdobokat 1767-ben megszüntették, helyébe minden lovasezred egy törzstrombitást kapott, őrmesteri rendfokozattal.

(forrás: Magyar Huszár www.lovasok.hu)