I. A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és
eredet megjelöléseinek oltalma az EU-ban

Az Európai Közösségekben 1992-ben a közösségi agrárpolitika részeként, a mennyiségi szempontok háttérbe szorítása és a minőség előtérbe helyezése érdekében kialakított minőségpolitika keretében jött létre az első, a közösség egész területén érvényes közösségi oltalmi forma a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek eredet megjelölésének (OEM) és földrajzi jelzéseinek oltalma (OFJ).

Az EU-ban az agrárium az egyetlen terület, ahol létezik ilyen közösségi szintű oltalmi, illetve elismerési rendszer. Olyan mezőgazdasági termékek és élelmiszerek elismerése biztosított ebben a rendszerben, amelyek esetében kapcsolat áll fenn a termék vagy az élelmiszer jellemzői és annak földrajzi eredete között, azaz ezek a termékek csak azon a földrajzi területen belül állíthatóak elő, amely az elfogadott termékleírásokban meghatározásra került. A közösségi szinten elismert termékekről a Bizottság nyilvántartást vezet.

A szabályozás célja az volt, hogy ösztönözze a mezőgazdasági termelés változatosabbá tételét, az elismert termékek támogatását. Ez eszköz arra, hogy az agrárgazdasági szereplők számára lehetővé tegye termékeik piaci értékének növelését, védje a visszaélésektől a tagállamok azonosítható földrajzi eredetű termékeit, ezzel biztosítva fennmaradásukat, állandó minőségüket.

A szabályozás további célja, hogy a bizonyos földrajzi területhez kötődő termékeket jobban megkülönböztethetővé tegye a piacon, ezáltal piaci előnyt biztosítson számukra, (tekintettel arra, hogy a terméken kötelező feltüntetni az „oltalom alatt álló eredet megjelölés”, illetve az „oltalom alatt álló földrajzi jelzés” megjelöléseket vagy az ezekhez kapcsolódó közösségi szimbólumokat). A közösségi szimbólumok jelenléte valamennyi európai fogyasztó számára egyértelművé teszi, hogy a termék sajátos jellege annak földrajzi származásából fakad, ezáltal a termék nagyobb bizalmat élvez.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 1998-ban vezette be és az EU szabályozásával összhangban működteti a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek (I.), a borok, szőlészeti és borászati termékek (II.), a szeszes italok (III.), valamint a hagyományos különleges termékek (IV.) elismerésére vonatkozó ún. élelmiszer-minőségi rendszereket.

A Vidékfejlesztési Minisztérium honlapján nyilvántartásban vezeti a fenti kategóriákba tartozó közösségi, illetve átmeneti nemzeti oltalom alatt álló elnevezéseit.

A Bizottság brüsszeli székhelyén vezeti az „Oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartását”, amely elektronikus úton is elérhető formája a DOOR adatbázis, valamint a borok eredetmegjelöléseire és földrajzi jelzéseire vonatkozó E-BACCHUS adatbázist.

Ahhoz, hogy egy termék elnevezése közösségi oltalom alá (ezáltal közösségi nyilvántartásba vételre) kerüljön, a Bizottság eljárását egy, az ügyfél kérelmére induló, nemzeti bírálati szakasznak kell megelőznie. A bejegyzés iránti kérelem részeként a földrajzi árujelzőt termékeiken használni kívánó előállítók, illetve feldolgozók csoportosulásának (egyedi esetben egyetlen természetes vagy jogi személynek) részletes termékleírást és egy ún. egységes dokumentumot kell elkészíteniük. Amennyiben a benyújtott dokumentumok alátámasztják a termék jogosultságát az oltalomra, a VM a Magyar Eredetvédelmi Tanács javaslata alapján, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala egyetértésével hoz határozatot, majd a kérelmet a Bizottsághoz továbbítja.

A közösségi oltalom iránti bejelentés elfogadása esetén a Bizottság rendeletet ad ki az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (földrajzi jelzéssel rendelkező) termékről.

A mezőgazdasági termékekre és az élelmiszerekre vonatkozó rendszerben Magyarország által 2012. áprilisáig a Bizottsághoz benyújtott oltalom iránti kérelmek és azok státusza:

 a) oltalom alatt álló eredet-megjelölésként (OEM) került bejegyzésre:

• Szegedi szalámi/szegedi téliszalámi
• Hajdúsági torma
• Makói (vörös) hagyma
• Gönci kajszibarack
• Szegedi fűszerpaprika őrlemény
• Alföldi kamillavirágzat

b) oltalom alatt álló földrajzi jelzésként (OFJ) került bejegyzésre:

• Budapesti téliszalámi
• Csabai kolbász/Csabai vastagkolbász
• Gyulai kolbász/Gyulai páros kolbász
• Magyar szürkemarha hús

c) átmeneti oltalom alatt áll:

• Kalocsai fűszerpaprika őrlemény (OEM)
• Szőregi rózsatő (OFJ)
• Szentesi paprika (OFJ)

II. Szeszes italok védelme

 A szeszes italokra vonatkozó eljárással kapcsolatban a helyzet annyiban tér el az előző pontban leírtaktól, hogy itt a tagállami és a közösségi oltalmi rendszer egymás mellett, egymással párhuzamosan működhet. A szeszes italokra vonatkozó rendszerben hazánk európai uniós csatlakozása óta öt, meghatározott földrajzi területen előállított pálinka áll.

 A Közösség egész területére kiterjedő földrajzi árujelző oltalom (OFJ) alatt, ezek a következők:

• Szatmári szilvapálinka,
• Szabolcsi almapálinka,
• Kecskeméti barackpálinka,
• Békési szilvapálinka,
• Gönci barackpálinka
• Újfehértói meggypálinka,
• Göcseji körtepálinka,
• Pannonhalmi törkölypálinka

került be a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) által vezetett nemzeti lajstromba.

Magyarország 2010-ben kérte az Újfehértói meggypálinka közösségi oltalomba vételét. 2008 óta már önmagában oltalmat élvez a „pálinka” és „törkölypálinka” elnevezés az EU-ban.

III. Szőlészeti és borászati termékek védelme

A szőlészeti és borászati termékek földrajzi árujelzőinek közösségi oltalmát 2007 óta tanácsi rendelet határozza meg. Az új rendelkezések értelmében a korábbi közösségi jogszabályok alapján már oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések automatikusan bekerültek a közösségi lajstromba. A tagállamok 2011. december 31-ig nyújthatták be a Bizottsághoz az adott borokra vonatkozó termékleírásokat és a nemzeti jóváhagyásról szóló határozatot. A Bizottság törli a lajstromból azokat az oltalom alatt lévő eredetmegjelöléseket és földrajzi jelzéseket, amelyek esetében a tagállamok nem nyújtották be a termékleírást.

A Bizottság által összeállított elektronikus (E-Bacchus) nyilvántartás tartalmazza a jelenleg már közösségi oltalom alatt álló magyar bor eredetmegjelöléseket és földrajzi jelzéseket.

a) oltalom alatt álló eredetmegjelölések:

Badacsony, Balaton, Balatonboglár, Balatonfelvidék, Balatonfüred-Csopak, Bükk, Csongrád, Debrői hárslevelű, Duna, Eger, Etyek-Buda, Hajós-Baja, Izsáki Arany Sárfehér, Káli, Kunság, Mátra, Mór, Nagy-Somló, Neszmély, Pannon, Pannonhalma, Pécs, Somlói, Sopron, Szekszárd, Tihany, Tokaj, Tolna, Villány, Zala

b) oltalom alatt álló földrajzi jelzések:

Balatonmelléki, Dunántúli, Duna-Tisza közi, Felsőmagyarországi, Zempléni.

IV. hagyományos különleges termékek védelme

 Olyan termékek elismerése lehetséges ebben a rendszerben, amelyek összetételükben, vagy előállítási módjukban hagyományosak, anélkül, hogy valamely földrajzi területtel kizárólagos kapcsolatban lennének. Tehát ezek a termékek – ellentétben a földrajzi árujelző-oltalmat élvező termékekkel – EU bármely tagállamában előállíthatók, de csak az elfogadott termékleírásokban meghatározott hagyományos alapanyagokból és/vagy hagyományos eljárás alkalmazásával. A közösségi szinten elismert termékekről a Bizottság nyilvántartást vezet.

A szabályozás célja, hogy biztosítsa egyes, jellegzetes tulajdonsággal bíró hagyományos termékek számára a piacon való megkülönböztetés lehetőségét, egyúttal piaci előnyt is, (tekintettel arra, hogy a terméken kötelező feltüntetni a „hagyományos különleges termék” megjelölést, vagy az ahhoz kapcsolódó közösségi szimbólumot).

Ahhoz, hogy egy termék bekerülhessen a rendszerhez tartozó nyilvántartásba olyan különleges tulajdonsággal kell rendelkeznie, amely egyértelműen megkülönbözteti az azonos kategóriába tartozó más hasonló termékektől vagy élelmiszerektől. A különleges tulajdonság vonatkozhat a mezőgazdasági termék, illetve élelmiszer lényegi jellemzőire vagy előállítási módszerére vagy az előállítás során érvényesülő egyedi feltételekre. A terméknek emellett hagyományosnak is kell lennie, azaz a közösségi piacon a nemzedékek közötti átadáshoz szükséges időtartam – általában egy nemzedéknyi időtartamnak tekintett idő, legalább 25 év – óta bizonyítottan jelen kell lennie és hagyományos alapanyagból kell készülnie, vagy hagyományos összetételűnek kell lennie vagy hagyományos jellegű előállítással és/vagy feldolgozással kell készülnie.

A „tepertős pogácsa” hagyományos különleges termék közösségi elismerése iránti kérelem nemzeti szintő elbírálására 2009. év folyamán került sor.  Egyeztető tárgyalások kezdődtek a Dobos torta, a Rigó Jancsi és a Rákóczi túrós tradicionálisan magyar termékek hagyományos különleges bejegyzésével kapcsolatban.

Folytatás...a Hagyományok-Ízek-Régiók program pont alatt.