A Herendi Porcelánmanufaktúra 1826. évi alapítása óta hagyományaihoz hűen készíti kézműves remekműveit. A porcelánt régen „fehér aranynak” nevezték, birtokolni kiváltság volt, rangot jelentett, vágyott tárgy, érték volt. A nyers porcelánmassza megmunkálása a korongozó, öntő szakembereken át a kemence értéket teremtő tüzén keresztül a festőecset utolsó simításáig kézi úton történik mind a mai napig Herenden. Tiszteletben tartva a nagy elődök értékteremtő munkáját, megőrizve szellemiségüket, a kijelölt utat soha el nem hagyva, születnek így azok az értékek, melyeket a világ minden lakott földrészén ismernek és elismernek. Születik így a Herendi Porcelán: Hungarikum, a Magyar Örökség része.

Amikor a Manufaktúra elődjét, a fajansz- és kőedénykészítő műhelyét Pannónia közepén, néhány mérföldnyire a Balatontól Stingl Vince 1826-ban megnyitotta, még senki sem sejthette, hamarosan világszerte ismerni fogják az aprócska település, Herend nevét.

Az anyagi nehézségek miatt 1839-ben a tőkeerős Fischer Mór vette meg a kis műhelyt, s attól kezdve csak porcelán készült Herenden. A siker nem is váratott magára.

A Herendi Porcelánmanufaktúra többek között elnyerte a császári és a királyi udvari szállító címet, előre vetítve a nemzetközi sikereket is. A magyar arisztokrácia szinte kizárólag Herenden rendelte meg töredékes porcelánkészleteinek kiegészítését, s e pótlások révén a Manufaktúra számtalan olyan régi motívumot alkalmaz ma is, amelyet mások rég elfeledtek. Így van ma már 16 ezer különböző fehér formánk és 4 ezer különböző festett mintánk, összesen mintegy 64 millió különböző porcelán termék.

A Herendi Porcelánmanufaktúráról elismerőleg beszélt az egyik legnagyobb magyar, Kossuth Lajos is, amikor 1842-ben a következőt mondta: „Fischer Móricz, cs. királyilag szabadalmazott Herendi porcelángyár tulajdonos Veszprém vmegyében; 4 év óta fennálló s ezen iparág természeténél fogva igen tetemes pénzáldozatokba került porcelángyárának műveivel az iparműkiállításnak igen örvendetes díszt kölcsönzött. Hercegi asztal számára készült, a hercegi asztal igényeinek is megfelelő gazdagon aranyozott, nem különben egyszerűen festett szegélyű tálakon s tányérokon kívül két gyönyörű virágtartó edény; továbbá egy 29 hüvelyknyi hosszúságú aranyozott hal-tál, a Herenddel szomszéd Balaton ízes fogasainak tálalására alkalmazott valóságos mestermű, minő a külföld legelső porcelángyáraiban is a nem mindig sikerülő legköltségesebb művek közé számíttatik, végre pedig szintúgy igen nehéz készítésű transparent porcelánból gyertyafény-ernyők, közöttük egy a hercegprímás jól talált arcképével, valának a herendi porcelángyár műpéldányaiul kiállítva; s az iparműkiállítás 14.000 látogatói közt bizonyosan egy sem volt, kinek szemei a honi műipar örvendetes fejleményének ezen díszes jeleit örömmel ne szemlélte volna.”

Herenden a legnagyobb igényességgel készülnek a porcelán díszművek és étkészletek: formázóink és porcelánfestő mestereink elhivatottsága, kézművességbeli jártassága így pompásan bizonyítást nyerhet. A Herendi Porcelán sikertörténetének csupán néhány állomását jelentik a világkiállításokon – 1851-ben és 1862-ben Londonban, 1867-ben Párizsban, 1873-ban Bécsben, 1935-ben Brüsszelben és 1937-ben ismét Párizsban – nyert díjak. Túlélt a Herendi Porcelánmanufaktúra háborúkat, természeti katasztrófát, és gazdasági világválságokat egyaránt. Ez is tanúsítja: a hagyomány, amelyet ápol, maradandó! Ha érzékeikkel maradéktalanul befogadják mindazt, amit ez az egyedülálló porcelán nyújt, akkor megértik, miért tartozik még a modern világban is a világ legkiemelkedőbb kincsei közé a kézműves, a kézzel festett Herendi porcelán.

A Herendi Porcelánmanufaktúra, mint a világ legnagyobb porcelánmanufaktúrája, az „érzékek gyönyörűségét” kínálja Önnek – porcelánba égetve.

(www.wikipedia.hu)